tegnap 36 fokos lázban égett testem, a fejem mégis dübörgött itt bent, valami nincs rendjén.. fülemben ordított a zene, szemeimben visszhangzott egy film, bár közben játszottam is, az unalom nem engedett el, nincs remény..
mint már több retardnak is feltűnt a 36 még csak hőemelkedés sincs, sőt az ideális testhőmérséklet. Ezt a fordulatot egy jól ismert József Attila versből idéztem.
Kései sirató (1935/1936)
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,
kinyújtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállítani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
(1. vsz.)
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
(6. vsz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése