24

1.

A mai nap eseményei arra sarkaltak hogy ismét írás formájában szabaduljak meg a világ minden fájdalmától.

2.

Már nagyon régen történt. Történt mert meg kellett történnie. Visszanézve viszont azt hiszem bátram kijelenthetem hogy nem bánom. Ez is csak egy újabb szakasza az életnek. Bár itt nem az én életemről van most szó, az mégis nagyban összefonódik az enyémmel. Volt egy nap, ami két ember életében nagy változást hozott.

3.

Minden ott kezdődött ahol a fizika alap törvényei működésbe lépnek. Régebben tanultam valamit az anyagok belső energiájáról, és maga az energia áramlásáról. Adott egy hideg sötét este. És ahogy az lenni szokott, akadnak anyagok amiknek a belső energiája nagyobb mint a környezeté. Ilyenkor a kisebb energiájú közeggel érintkezve, azok az egyensúlyra törekszenek beállni. Így történt ez a hő törvényeivel is. Egy anyag, nevezzük testnek, egy nála kisebb belső energiával rendelkező közegbe került. A rövidítés eszközéül szolgáljon, ezt most ágynak nevezem. És a teljes kihűlés elkerülése végett, adott egy másik anyag. Egy gondolat ami anyaggá lesz az ősi erős által, és amit később egy testé formáz az idő. Nos, az idő relatív, szoktam mondani. Most is így történt.

4.

Az változásokat nem lehet előre megjósolni. A legtöbbjük hirtelen történik, és akaratunk ellenére. Persze vannak előre megtervezettek is. Azokat már akkor tudjuk amikor azok még csak kis elektronok formájában cikáznak át az agyunkon. Ez a változás félig tervezett félig váratlan események eredménye. Szokták mondani, az idő jó de rossz a hely. Most nem így történt. A hely tökéletes volt, az idő talán korai, de ugyan ki bánja ilyen nagy léptékű események lefolyása mellett. Az én életemben már annyira nem számított nagy eseménynek az ilyesmi. Az én ártatlanságom már tovaveszett ebben a rohanó világban. De mindig voltak, és mindig is lesznek olyan ártatlan lelkek, akiket még nem fertőzött be ez a mocskos társadalom. Ez persze csak idő kérdése. De biztat még a tudat, ebben a körforgásban minden megújul, így az erkölcsi és társadalmi normák is. Mi magunk, az emberek.

5.

Tehát ahogy már meséltem, az anyag belső energiája rohamosan zuhant. Ezt kompenzálva ért össze a két test. Az ősi erők szorgosan munkálkodnak a világban, ahogy azon az éjszakán is. Az anyag ismét formálódni látszott. Amorf ábrázatán huncut mosoly jelent meg. Végső elkeseredettében minden maradék energiáját egy pontra fókuszálva, hattyúdalhoz hasonló agónikus kitöréshez. Ez volt az a pont. És rajta egy kisebb pont. Amikor a két anyag összeért. Akkor történt ahogy a fizika törvényi is előírják, a két anyag belső energiája eggyé vált. Így vált eggyé minden más rezgés hullám, így hangolódott egymásra a két entitás. Így történt minden azon az éjszakán. Így hullott porba az emberiség utolsó védőbástyája. Így tűnt el minden remény a fent maradásra.

6.

Egy könnyebb szösszenet az Exotic -tól Alvin feldolgozásában.

Fent voltam egész éjjel,
Telefonnal a kezemben,
Téptem a zsinórt széjjel,
Mikor végre beleszóltál.

És aztán jött a hajnal,
Hideg rázott fel.
Még égnek álló hajjal
Lestem rád az ablakban.

Három műszaktól forró szerelem, 24/24
Háromszáz szóból írott levelem, 24/24
Elképzeltem a végrendeletem, 24/24
Böngésztem sorsom két tenyeremen, 24/24

Három muszaktól forró szerelem, 24/24
Háromszáz szóból írott levelem, 24/24
Elképzeltem a végrendeletem, 24/24
Böngésztem sorsom két tenyeremen, 24/24

Másnap, mikor beléptél, 24/24
Meghallgattuk a Yesterday-t
Valld be, hogy nagyon féltél! 24/24
Szemeidben....24/24.

 7.

Amikor ezeket a sorokat írom egy kicsit én is mosolygok magamon. De azok nem a szánalom vagy a gúny kifejezései az arcomon. Önfeledten röhögöm ki ezt a kibaszott világot. Meglehet nem fáj már semmi, és nem is fog soha többé. Így aztán már csak egy dolgot tehetek, önfeledten nevetek.

8.

Érdekes dolgok ezek. Ahogy azt már sok helyen megfigyelhettük. Léteznek úgymond fordított arányosságok az életben. Történik egyszer hogy valaki fentebb kerül a társadalmi ranglétrán, mégis közben erkölcsileg a padlóra kerül. És ezt általában észre sem veszi, vagy épp próbálja háttérbe szorítani a céljai érdekében. Ilyenek vagyunk mi magunk is. Gyarló emberi faj. Értéktelen dolgokat hajhászunk, feladva érte mindent ami valaha még számított. Ezzel pedig tönkretesszük, örökre elássuk az igaz értékeket.

9.

A legtöbb ember itt bukik el. Fontosabbnak tartja a karrierjét, a sikereit. És ezzel el is veszíti a látását. Jól lehet a közéletben ezután is átlagosan fog mozogni, és a képet is rendesen továbbítja az agyba a szerv, de azt már feldolgozni nem lesz többé ereje. Akkor elvesznek majd az alapvető társadalmi normák, és már csak az számít hol vagy épp, és még meddig kell eljutnod. Az a gond hogy ebbe és a további fázisokba lépve az ember már nem magát szemléli hanem a világot. Az pedig kiábrándító...

10.

Az ilyen lealacsonyodások eredménye néhány szomorú emlékképem a világból. Meglep mennyire tud valaki örülni számomra egyszerű, kisszerű dolgoknak. De hát, a csinovnyik lét ereje is az egyszerűségben rejlik. Vagy írhatnám kisszerűnek is, de nem én vagyok az akinek a végső képet ki kell alakítani. Azt megteszi a mi nyomorult rendszerünk. Abba nekem már nincs sok beleszólásom.

11.

Néha engem is hátba szúr a rendszer. Néha megszáll egy ismeretlen lény. Ami igazán zavar, az hogy a tudtom nélkül csinálja. Azzal még semmi bajom ha valaki a szemebe mondja a véleményét. Végül is erre talán még joga is van, nem csak oka. Az okát én persze nem tudhatom, de általában az kiderül face to face. De előfordulnak olyan esetek amikor ezekről nem tudok, na az ilyen szervezkedések, kibeszélések basszák fel az agyam néha napján. És amikor szembesülök ezekkel a hazugságokkal, nem mintha olyan tiszta lennék, de be kell vallanom a legtöbb ellenem irányuló cselekvés hamis és alaptalan, pusztán megromlott elmék szüleményei. Tehát amikor ezeket én megtudom, persze magamban haragot érzek, de utána az a rémkép fog el, hogy mi van azokkal a hazugságokkal, amik nem derülnek ki. És nap mint nap ezzel az érzéssel találkozok. Ahogy hullanak le előttem e leplek, úgy torzul el arckifejezésem is, eme sokszor képtelen és örült szavak hallatán. Mert minden titok kiderül egyszer, az nem kérdés. De szar őket más emberektől visszahallani. Így visszanézve az szorongat, ha most ilyen könnyen jönnek a hazugságok, akkor ugyan mi volt az igaz az elmúlt pár korszakban.

12.

Nem is olyan régen olvastam vagy hallottam valamit a hazugságokról.

A hazugságot szeretem. A hazugság az ember egyetlen kiváltsága a többi élőlény felett. A hazugság vezet el az igazsághoz! Hazudok, tehát ember vagyok. Egyetlen igazságot se fedeztek fel úgy, hogy előbb tizennégyszer vagy száztizennégyszer ne hazudtak volna. És ez tiszteletre méltó, alapjában véve. De mi még hazudni se tudunk a magunk eszével! Hazudj a magad módján, és megcsókollak érte. A magam módján hazudni majdnem többet ér, mint más nyomán igazat mondani. Az első esetben ember vagy, a másodikban csak szajkó.

Valóban a hazugság mi magunk vagyunk. Az ember. A hazugságok olyan szinten körülvesznek minket, hogy az már fel sem tűnik. És így a mi hazugságaink a képet már csupán csak kiegészítik, még csak ki sem tűnnek a megfáradt világ porából.

13.

Mostanában folyton azzal kell szembenéznem hogy hazudnak nekem, Előttem vagy mögöttem az már mindegy is. Ami igazán zavar az azok amiket nem hallok meg, amik nem jutnak el később hozzám. Pusztán megtörténnek, végzik bomlasztó munkájukat. És néha tényleg fáj hogy akkor vajon mi van azokkal a dolgokkal amiket eddig még nem tudtam meg és rólam szólnak. Mert még a mai napig is merülnek fel érdekes témák az életemről. Ami viszont igazán szar az az emberek látásmódja. Sok dolog történt már velem, de mindet mindenki valahogy máshogy látja. Persze hisz az ő maguk hibáit, a felelősségüket kihagyják belőle, úgy akarják előadni mintha ők csak külső szemlélők lennének, vagy szenvedő alanyok. De ezt remélem idővel kinőjük majd, vagy legalább is ránk szakad majd a hazugság fellege. Azt az esőt pedig nehéz megállítani.

14.

Egy kisebb szünet. Egy újabb idézet.

1. A furcsák közé tartozom,
Messziről jöttem.
Nem én voltam hozzád durva,
Te voltál!

R. Borítsunk ránk fátylat,
Halálos minden magyarázat.
Fekete szavakba öltözöm,
Vagy te mész el vagy én költözöm.
A furcsák közé tartozom.
Hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk.

2. Ez így már nem megy tovább,
Kifogynak belőlünk a csodák.
Én Keletnek, te meg Nyugatnak,
Indulnánk végre.

15.

Lassan időm végére járok, aludnom is kéne néha. A mai napon Sapka barátomnál pipáztunk egy lazásat. A szőlős dohány nem is olyan rossz. Hazafele fordítva rohantam fel a mozgólépcsőn. Benéztünk pár helyre. Megtudnám szokni a szolnoki légkört ;)

16.

Nagyon már nincs miről beszélnem.

Volt két anyag. Azok összeértek. Kialakultak bennük a szokásos kötések. Aztán külső energia behatására mint minden kémiai történet, ez is fellazul, majd szétbomlik. Ilyenkor kémiai változások is életbe lépnek, változik az anyag minősége. Rossz tapasztalataim egyike hogy az energia nem válik kétfelé, az vagy erre vagy arra megy. De nem oszlik el normálisan soha. Az egyikük javulásnak a másikuk romlásnak indul. Ez így szokott lenni. Kis irónia a dologban hogy mind a két részecske azt hiszi ő neki lett a jobb, és hogy ő jutott fentebb az anyagi síkon. Közben az egész egy bukó...

17.

Lassan már fáradok. Épp zenét hallgatok. Be is vágom ide.

1. Gyermekkoromban szerelmes voltam a tűzbe,
Álmomban a lángok között éltem.
Nem kérdezte senki, mi volt az álmom,
De a benzinkutak előtt hosszasan megállok.

R. Ha volna még időm, hazudhatnék neked.
Ami igazán bánt, azt sohasem értenéd meg.

2. Meneteltem súlyos lobogók alatt,
Fekete zászló lengett egy jelszó miatt,
Elkísértek hosszú utamra a kutyák,
Halkan, mint a félelem álmom után.

 18.

Nem értem hogy miért nem lehet úgy ahogy mindenki mondja, kompromisszumokkal úgy hogy mind két félnek jó legyen. Mind a ketten mást látnak. Nem mernek tovább nézni önmaguk gyarló életterén. Azt mondják amit hallani akarnak. Lehet hogy közben hazudnak, sőt talán mindig így van. De ezt ők el is hiszik. Hisz ezek ők maguk. Mindenki egy tökéletes világra sóvárog, persze ezért nem tesz semmit, és nem is lesz így soha, de mi ráfogjuk hogy a múltban így volt, és van még esély a jövőben is erre. Az efféle hozzáállás és negatív képek juttatják el az embert oda ahol most áll. Mert ugyan hol is áll? Néha elég egy szimpla nem emlékszem, néha pedig mindegy mit is mondunk csak magunkat védjük, a másiknak meg nem árt még egy kis sár. Hát így volt ez ma is. És így lesz még világ a világ. Ez egy nem megállítható folyamat. De akadnak majd olyanok akik meghallják a föld apró kiáltásait, bár tenni nem tehetnek már ők sem semmit, azért vigasztal majd a tudat hogy tettem valamit.

19.

Bár a bejegyzés címe mást sugallt volna, most könnyes búcsút kell vennem a monitortól, ez a fél óra nekem bőven elég volt egy napra.

Pihent aggyal azért még volt gondom egy pár dologra, és mivel értek is valamennyit a számokhoz, (ha már úgy néz ki az emberiséghez túl ostoba is vagyok [meg persze buzi...] ez még megy) és a végeredmény, a válasz a legfőbb kérdésre a világegyetemben...

Az kérem szépen egy szép kerek szám, a tizenkilenc. Igaz ezen egy kicsivel tovább is nyúlik, de semmiképp sem mondhatnám húsznak. Ez az igazság, az élet szívás, és nem ér meg többet 19nél.

19.+egy kicsi

Jó éjt minden kedves olvasómnak ezúton is. Aki tud látni az valószínűleg értette miről beszélek. A többiek akik pedig csak egy dolgot vesznek észre a valóságból, talán most még ők is mosolyognak.