Az elmúlt két nap eseményei nagyon megpörgették a gondolataimat.
Voltam pipázni Attiláéknál, Aludtam Sacánál, Voltam Pesten, támadt egy új regény ötletem, megtaláltam az elveszett könyvem, meg még sok dolog ami ha eszembe jut leírom.
Az első amivel kezdhetném az a kedd eseményei.
Valószínűnek tartom hogy elmaradt az utolsó négy óránk, legalábbis az osztály már nem volt jelen. A korai befejezés hatására, egyik osztálytársamnak kb 3 órát kellet várni a buszra. Attila barátom vetette fel az ötletet hogy akkor ugorjunk fel hozzájuk, megdézsmáljuk kicsit a dohány lerakatot.
Így kezdődött el az egész, na akkor pipázzunk történet. Sok mindenről tudnék most írni, sok információ még sosem látott napvilágot, de azok most olyannyira nem fontosak a történet megértéséhez, hogy későbbre hagyom.
Tehát ott voltunk hárman, járt a dolog körbe körbe. Ilyenkor valami egyszerű témáról szoktak az emberek beszélgetni, gondolom én. Így hát mi is csak ilyen egyszerűbb témákat feszegettünk.
Az első a paradoxon elméletek és a fénysebesség összefüggése :D
Okos emberek kitalálták, hogy minél gyorsabban megy valami/valaki, a fizikai változások lelassulnak (Így az emberi öregedés is) így ha valaki az űrben repkedne fénysebességgel, vagy egy kicsit gyorsabban x), földet érésekor azt tapasztalná hogy ikertestvére jól megöregedett. Persze attól független hogy este már nincs kedvem elmagyarázni, úgy gondolom értem miről is van szó.
Ebből következett hogy akkor már beszéljünk az egész univerzumról. Különböző elméleteket néztünk a tévében az univerzum vagy a párhuzamos világok létezéséről. Néha a fűstől kicsit nehezebben látott az ember, de azért meg lehetett érteni miről is van szó. Meg ugye mi miért ne értenénk :D
Valahogy előkerült az autóverseny, Attila megmutatta PS2 -es tudását. Volt rally meg forma-1 meg valahogy bejöttek a képbe a téli sportok is. Persze most hogy jobban belegondolok ezek nem ilyen időrendben történtek, de ugyan kit érdekel az idő? :) Meg kezdjük ott hogy létezik e egyáltalán az idő...
Két töméssel és pár utcával később kerültem meg Sanyiékhoz. Szokás szerint a gép előtt találtam, mutatott pár dolgot, kipróbáltam a gitárját (bár pár éve már nem volt behangolva :). Aztán vacsoráztunk, beszélgettem anyukájával az élet nagy dolgairól. Érdekes milyen könnyen lazulnak meg az emberek gátlásai egy két felestől. Csak beszéltem és beszéltem megállás nélkül mindenről ami jött. Hogy anyum is író, vagyis hogy inkább művész, és hogy én magamra is hasonlóképpen gondolok. Hogy milyen jók a jegyeim a tanulás legkisebb jele nélkül, hogy hova megyek továbbtanulni, hogy milyen jól meg a programozás, meg hogy számomra az is csak egy művészet. Bár így van ez a játékokkal is. Jó vagyok benne, nagyon jó. És akkor már csak valami maradandót akarok alakítani bennük. Megjegyezném, a warcraftos pályafutásom, eddig 5 novellát (ami nincs kész :) és sok izgalmas estét hozott lent a garázsban, amikor épp én voltam a mesélő.
Utána már csak ketten maradtunk a szobájában, meg néhány üveg innivaló. Persze nem ittunk sokat, meg én már pipázás alatt is megdézsmáltam a kincstárat. Lényeg az hogy gátlásaink könnyedén a porba hullott. Haverom épp a myvipjét nézte, aztán elment fürdeni, én meg rápattantam az msnjére és végignéztem a "Lányok" szekciót. Szomorúan tapasztaltam hogy a legtöbbjük még túl fiatal, de aggodalmaim gyorsan elszálltak, szétnéztünk vipen hátha találunk valami értelmes arcot. Hát találtunk is :D Most én voltam a soros, a 26 oldalnyi találatból egy jó nyolcvanat be is jelöltünk. Azóta is azt próbálom felmérni mekkora apokalipszist kreáltam valójában. De na, mindig kell egy kis móka az életbe. És ki tudja, még lehetnek nagyon vicces befejezések.
Hogy Pesten mi történt arról nem is tudok olyan sokat mondani. Ittunk egy kicsit ott is, Robival meg szétnéztünk a környéken. Remélem hétfőre hozza az 1500 Forintom, azzal meg is lenne a vízipipára.
Biztos lenne ide is mit írnom de semmi ötletem, se kedvem :S :D
Amikor jöttem haza a vonaton, eszembe jutott egy régi kedves olvasmányom a "Pörgés" ez kérem szépen egy marha jó Sci-Fi. Olvasását mindenkinek ajánlom. Nekem a kedvenc könyvem lett már az első ötven oldal után. Az egész történet varázsát, a kurva jó ötletem és történeten kívül az adja, hogy szinte bele tudom magam élni az egészbe, olyannyira hitelesen próbálja leírni. Olvasása közben néha ki - ki nézegettem az ablakon, vajon látom e még a csillagokat. Mindenképpen maradandó alkotás.
Közben ihletem is támadt. A novella/regény hosszát még nem becsültem fel. Egy csajról fog szólni aki felhagy a tökéletes életével egy másik pasi miatt. Aztán koppan egy nagyot, hisz az csak kihasználta. Ahogy telnek a napok a hetek, a csajnak eszébe jutnak a régi szép emlékek a múltból. Abból az életből. Egyik fele visszavágyódik, a másik nem mer cselekedni. Aztán kezdődik a szokásos kavarás a cselekményben, és a végén happyend.
Majd folytatom ha lesz időm :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése