2010. március 21., vasárnap

Hangok

Ismeretlen érzés ez nekem,
Hagyom had élvezze fülem.
Néha erős, és határozott,
Máskor gyengéd visszafogott,
Szépen csendben
Elveszik a szélben.

Vagy játékos, mosolyt hozó,
Alaktalan, mindig változó.
Rád nézne némán, s te értenéd,
Szavak nélkül is megtennéd.
Mindig új arccal
Mosolyogna feléd.

Halkan simogató, lágy, megnyugtató.
Mélyebb, reszelős, biztonságot hozó.
Szavakba öntöm, amit megtenni félek,
Azt pedig elrejtem, amit megélek.
Ismerős hangok
Közelednek felém.

Mi, ti, ők,
Te meg én.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése