Tegnap még gondolatokról beszéltem, mára már érzésekkel vagyok teli. Ki akartam fejteni mit gondoltam akkor, a fura képzeteket a fejemben. S, valóban le is akartam írni, de már nem emlékszek rájuk. Most minden más, egy újabb fázisba léptem.
"Csak még szokatlan a szívemnek ez a frekvencia"
Tehát a tegnapi bejegyzésemhez már nem tudok semmit sem fűzni. A tegnap esti és a ma reggeli események újabb fordulatot adtak az életemnek. Egy olyan fordulatot amit már nagyon régen meg kellett volna tennem. Néha előjön hogy ugyan hogy hogy nem találkoztunk eddig, aztán az hogy várni kellett a tökéletes pillanatra. Ma reggel ismeretlen ágyban ébredtem fel. Ő feküdt mellettem. Hallgattam ahogy szívja magába a levegőt, majd visszahajtottam fejem. Mikor ismét felébredtem még mindig ott volt. Ajkaim újra mosolyra nyíltak, s csókká vált az öröm.
Annyi mindent kéne írnom de nem megy. Anyám új versét olvastam tegnap, és ismét magamra ismertem.
"de időtlen álmokat írni
nem lehet boldog ragyogásban..."
Úgy érzem most nekem sem sikerül semmit papírra vetnem. Mostanában túlcsordult bennem a boldogság. De ez jó így, én élvezem minden percét. S ki kell mondanom, Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése