Ma a legjobb barátommal jöttem haza a buszon, nagyon jól elbeszélgettünk a haza úton, egyszer csak azt vettem észre hogy Martfűn vagyunk. A sofőr mögött ültünk kettővel, s ezen a buszon ott egy nagy üveglap van. A fehér háttérnek köszönhetően olykor tökéletes tükörként funkcionál. Most kivételen felhős idő volt, egy kis sötétséget hozott magával. a távolban persze világos volt, csak az eső maradványa, kósza felhők képe ült még a tájon kicsit. A másik kritérium hogy egyáltalán akarjuk e látni magunkat, hogy fel vagyunk e készülve a látványra.
Tehát belenéztem a saját lélektükrömbe, mert hogy ez biztos az volt. Egy mosolygó arc nézett vissza rám. Kicsit langyi kifejezés de tetszettem magamnak, a kép amit láttam. Boldog voltam. Egy "kedves, aranyos" srác nézett vissza rám. Boldog volt, boldoggá tett engem is. Mosolyogva szálltam le a buszról, és még most is csak nevetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése