Először azt hittem ezt már kiszűrték, aztán eszembe jutott hogy MSN -en is fent vagyok magamnál, szóval egy próbát megér.
Egy pár hónapja találkoztam egy bloggal ami felkeltette az érdeklődésem. Elvarázsoltak a hosszú karakterláncok, a visszatükröződő ragyogás, az élni akarás. Először csak névtelenül olvasgattam, később saját fiókot hoztam létre. Így fedeztem fel újabb opciókat, újabb blogokat. Lassacskán elértem arra a szintre hogy naponta egy - két órát mások életét, gondolatait, érzéseit olvasgattam.
Aztán újabb fázisba léptem, a sajátomat szerkesztettem. Az élet ezen oldala sosem volt rejtve számomra. Családi szálak fűznek a betűk világába. De azt hogy az egyes szavak valóban mit is jelentenek, azt nem tanította meg soha senki. Azt én itt belül próbálom keresgetni, kisebb nagyobb sikerekkel. Néha elbukok, persze ez bele van számolva, kockázat nélkül nincs rizikó... nemde? :D És van amikor lelkem eggyé válik az adott művel. Olyankor egy rezgés hullámhosszra kerülök az adott tartalommal. Megszáll egy érzés egy állapot. Ezt a stádiumot próbálom visszaadni a műveimben. Ha ér valami nagyobb hatás, azt rendszerint szeretem a sajátommá tenni egy kicsit, alkotni kezdek. És akkor hagyom csak abba ha a törekvéseim gyümölcse hasonló, vagy épp ugyanazt az érzést hozza ki belőlem. Hát így csinálom én, így jönnek elő a nagy ötletek.
Manapság már egy kicsit gondban vagyok, a jelenlegi életérzéseim nem igazán a megosztásra születtek, és nem is látnám értelmét az oldalakon át tartó agóniának. Persze van akik ezzel is sokat keresnek, pusztán csak sírnak milyen szar az életük, közben már az első kiadott anyagnál akkorát szakítanak az életből ami elég lenne jó pár ezrünknek. Hát én sajnos ezzel nem így vagyok. Valószínűleg én is elfogadnám a milliókat ha az ölembe hullana, de nem változnék meg. Persze könnyű ezt mondani, de belül talán érzem is még az őserőt. Mert ugye ahogy történni szokott, ha valaki túl nagyot lép előre a ranglétrán sokszor elfelejti hogy honnan is jött. Ja, szarügy. Pedig lehet tenni ellene. Gyanítom velem sosem fog ilyesmi előfordulni úgyhogy nem is ábrándozom róla. Fölösleges. Majd ha már nagyon unom magam.
Egy kicsit most el is felejtettem miről is írok. De kanyarodjunk csak vissza a blogoláshoz. Annyira elmélkedtem a gondolataim világában hogy kezdem elveszteni a valósággal tartott kapcsolatom, most akkor ugyan mi is történt meg, mi az ami csak a fejemben létezik?
Így váltam a saját blogom olvasójává. Van hogy leülök a legkisebb ötlet nélkül is, olvasok néhány frissebb bejegyzést, majd pedig elkezdem digitalizálni világmegváltó terveim. Az előbb pedig kipróbáltam lehetek e rendszeres olvasó egy olyan blogon amit én vezetek. Hát sikerült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése