2010. április 28., szerda

Backstab

Nem tudom mit érzek. Nem célom leírni a múltat. Pusztán elmondom mi fáj. Tisztázom magamban.

Nem is tudom hol kezdjem. Fáj az egész szitu.

Zavar az is hogy úgy érzem néhány barátommal nem találom meg a közös hangsúlyt. Bármit mondok eltorzítva hallom vissza. És ez így szar. És nem tudom mit tehetek ellene :(

Valahogy a bizalom meg ezek nekem mindig nehezebben ment. Sőt, úgy igazán megnyílni eddig még senkinek sem tudtam. Vagy nem akartam, vagy csak nem jöttek elő azok a bizonyos szavak. Nekem ehhez idő kell. Talán ő volt az első akinek úgy éreztem meg tudok nyílni. Úgy gondoltam majd idővel előjön minden. És azért próbálkoztam is. És aztán az idő ami eddig mellettem állt, nekem úgy tűnt, most ellenem szegült. Szóval elbuktam.

Elbuktam. Elbuktam? Valószínűleg. Azért az fáj hogy én nem kaptam meg az esélyt. Valahogy én sosem kaptam meg még az életben, pedig úgy hiszem egyszer én is kiérdemelném már. Szóval fáj az hogy hiába próbálkoztam elutasítottak, hogy már nem kell, hiába is csinálom. Akkor még nem estem át a holt ponton, még kellet volna idő az biztos. De mennyi? Egy-két nap? Egy hét? Olyan sok lenne az? Nem hiszem.

Szóval ez ami szar. Hogy amikor én eljutok egy szintre, mindig akkor jön valami váratlan. Valami ami fáj. Ez eddig is így volt. Lassan meg kéne szoknom. De nem fogok beletörődni, nem lesz ez mindig így. Különben értelmetlenné válna a lélekvándorlásos teóriám. Szóval bele fogok vágni újra meg újra. Sokszor el fogok még bukni? Lehet. Majd elválik.

Ennyi az egész? Ennyi? Valószínűleg ezért e megannyi fájó érzés, emlék.
Talán még csak annyit, nem tudom mi van velem. Gondolom el kéne felejtenem meg minden. De nem tudom. Megszerettem. Már akkor amikor még csak barátkoztunk. Nem tudom megmagyarázni.
Ma azon gondolkoztam, ha valóban szeretem akkor meg kéne várnom. Vagy legalább egy esélyt adni a dolognak. Én még nem felejtettem el semmit azokból az éjszakákból, a hajnalig tartó beszélgetésekből. Az ismeretlentől jövő SMS-t, feljönnék e egy kicsit még MSN-re. Igaz aludtam, de felkeltem. Húzott oda valami. ÉS ez még ma sem múlt el. Sőt semmi sem múlt el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése