2010. április 1., csütörtök

A boldogság nyomában

Régebben sokat tűnődtem azon vajon hol keressem, miben találom majd meg a boldogságot. Úgy éreztem minden adott ahhoz hogy megtaláljam. Mára egy kicsit megfordult a kocka, megtaláltam a nagybetűs Boldogságot. Problémáim most már csak a minden adott, kérdése körül forognak. Ugyanis nem mindig állnak rendelkezésemre a szükséges erőforrások

Szokták mondani a pénz nem boldogít, aztán hozzátették, de a hiánya boldogtalanná tesz. Amikor ezen a témán rágódom, mindig arra jutok, hogy bár a boldogságot pénzért nem lehet megvenni, mégis csak kell egy ideális anyagi háttér. Lévén én nem valami tehetős családból származom, így egy kicsit nálam fail ez a téma, de nagyra törő céljaim között azért ott áll egy pár nulla az összeg végén. Itt nem csak arra gondolok hogy kéne egy kocsi, meg egy ház, hanem hogy amikor ott lesz az ideje, ne a pénzem múljon a dolog, múljon bármi. A katonai pálya is ezért vonz valamennyire, mert biztos megélhetést tudna nyújtani. A programozási ismereteimmel, és az apukámmal alkotott duóval pedig szintén be lehetne futni. Csak az ugye nem biztos és fix kereset.

Szar dolog hogy már bármihez is akarok fogni, először azt kell megnézni van e rá lehetőségem. Egy kicsit ilyen szárnya szegett feeling, mert már előre tudom, hogy a céljaim elérésében társadalmi okok akadályoznak, nem pedig az egyén vagy egyéb erkölcsi hanyatlások. Zavar hogy bármihez akar most valaki kezdeni az életben, azt kell mérlegelnie hogy lesz e rá pénze. És azért ez a folyamat nem most kezdődött el. És mondhatnám hogy szar itt Magyarországon, gyanítom ez nem egyéni probléma. Ilyen a rendszer. Taglalhatnám még pár oldalon át hogy mennyire lezuhantak az értékek a világban, és hogy helyüket ostoba bálványimádat vette át, de gyanítom már megtettem, vagy már más előttem.

Vannak más jellegű problémáim is, azok sokkal egyszerűbbek, földhöz ragadtabbak. Az hogy miért nem lehetek együtt a Boldogságommal, talán arra is vezethető hogy sokkal érettebbnek gondolom magam mint az a kis számláló a szívem mellett. És hiába leszek mindjárt tizennyolc, azért nagyon sok kérdésben nem úgy állnak hozzám, mintha ez számítana is valamit. És azért ez néha zavaró, és előjön egy ilyen meg nem értettség érzés, keverve egy kis kisszerű világgal, és még folytathatnám.

Összegezve, ez a világ ahol most élünk egy nagy szar!
De megtaláltam benne a Boldogságom, és már csak a hozzá vezető utat kell végig küzdenem.
Boldog vagyok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése