Írni akarok de nem tudok. Majd később biztos menni fog.
Szóval most itt vagyok, és lenne mit mondanom, de most nem lehet. Rosszat tettem megint. És a legrosszabb hogy nem én tettem. Nem az a valaki aki kéne hogy legyek. Nem az aki valójában vagyok. Fura. Szar. Fáj.
És szóval nem ez vagyok. Vissza akarok térni oda ahol egyszer megálltam. Néha úgy érzem lehetetlen. Néha nem merem kimondani a dolgokat. Néha nem merem megtenni. De látok rá esélyt. Mindig is láttam. És most úgy érzem megint eltávolodok tőle. Erősnek kéne lennem, de egyedül sosem ment. De, régen igen. De már nem menne. Vagy menne. Nem tudom. Biztos menne, de nem akarom. Mi értelme egyedül. Ha van rá esély hogy ne legyek egyedül, van rá mód hogy ne egyedül keljen megoldani a gondjaim, akkor miért ne? Ez nem függés, ez egy esély, egy lehetőség valami jobbra. Én így látom, én így érzem. Attól hogy eddig még sosem volt ilyen, még lehetne. Esélyt kell rá adnom. Én ilyen vagyok. Ez az én hibám. Ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése