Épp régi kedvenc számomat hallgattam mikor belém csapott egy érzés.
Egy érzés amit már régóta nem tapasztaltam, de most ismét előjött.
Mindig is volt egy olyan hibám hogy könnyen megszoktam a dolgokat, hogy könnyen beletörődtem, illetve beleéltem magam a dolgokba. Mondhatnánk hogy ez nem is olyan rossz, ha valaki gyorsan alkalmazkodik, de itt most nem arról van szó, inkább arról a negatív tartományról, ami mind ezek mögött áll.
Egy idő után, elfelejtem hogyan is kezdődött minden, és elfogy belőlem a küzdés, az akarás. És pont azért mert túl hamar elérem a célokat? Valójában még nem tudom a válaszokat. Keresek csupán. És ameddig lesz miért küzdeni, addig remélem nem is hagy majd alá a vágy, az akarás.
És persze küzdeni fogok továbbra is, elvégre is még nem jött el az idő hogy megpihenjek. Ez volt a baj mindig is, hogy rosszul mértem fel a dolgokat, és túl hamar megpihentem. Pedig még nem szabad megpihennem, erősnek kell lennem.
Mostanában nem éreztem magam mindig jól, nem én voltam. Muszáj leszek visszatalálni oda ahonnan indultam. Mielőtt még elvesztem azokat az értékeket amikért annyit küzdöttem egyszer. Azokat amiken már régóta dolgozok, és már majdnem jól megy minden.
Ja igen a zene: http://www.youtube.com/watch?v=V0wOrcxLwe0
Talán nem is arról szól amit én látok benne, de ahogy mondani szokták a vers akkor tökéletes ha magadat látod benne. Én pedig nagyon sokban veszem észre a tükörképem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése