Hogy érzed magad barátom?
Mit tudnál mondani a holtaknak?
Térdeljünk le, mondjunk egy imát?
Ők már nem szólnak, hallgatnak...
Hagyjuk még égni a tüzet?
Nézzük még egy percig a lángot?
Tudsz még rá emlékezni,
Milyen volt a gyönyörű álom?
Ne sírj hát barátom,
Ha száz évig élünk is.
Ne hulljanak könnyeid hiába.
Ha majd egyszer elfelejtjük őket,
A tetteiket, az áldozatot amit hoztak,
a szomorúság visszatér, amit ők okoztak.
Nézzünk a napra, táncoljuk a fényben?
Igyuk rá a bort mintha lenne béke?
Talán örömkönnyeink hullanának,
Talán nem érne minket utol a bánat.
Ne sírj hát barátom,
Ha száz évig élünk is.
Ne hulljanak könnyeid hiába.
Ott ahol már nem hallod a kiáltást,
Ott belül minden megmarad.
Ott nincs győzelem, nem tűnik el semmi,
Ott a bánat ül, csak a fájdalom látszik.
Ne sírj hát barátom,
Ha száz évig élünk is.
Ne hulljanak könnyeid hiába.
Ne mutassuk gyöngeségünk a világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése