Ilyen se volt még hogy zenéket posztoljak ki. Nem is lesz megszokás, de most úgy éreztem ezt ki kell raknom. Nem mintha olyan sokan olvasnák eme megkopott sorokat, nekem elég az hogy leírhatom amit gondolok. Máris sokkal könnyebb.
A dalról... Hát, az első ami megfogalmazódott bennem, A furcsák közé tartozom... ember vagyok.
Frissítés:
Meghallgattam este még párszor, és írhatnékom lett. Egyenlőre még nem tudom mi sül ki a végére, de megpróbálom a dal mondanivalóját követni.
A furcsa szót hallva egy kicsit magamra ismertem a dalban, de mitől is lennék furcsa, arra már nem tudtam megadni a választ. Mint már egy ideje minden, ez is a szerelemre vezethető vissza. Talán az a furcsa hogy már pontosan egy tucat lánnyal próbáltam meglelni a boldogságot, de szerelmes csak egyszer voltam. De most lehet nem is arról kéne beszélnem. Furcsa kapcsolatom is akadt bőven. Volt egy lány, a nevét most nem említem meg, de biztos hogy magára fog ismerni ha olvassa ezeket a sorokat. Ő egy izgalmas érdekes lány volt. Nagyon jól megvoltunk, mindketten kerestük a kalandot, az izgalmakat. Én juttattam el először a csúcsra, hát lényegében én voltam neki az első nagy kalandja. Nekem pedig ő volt ez első nagy izgalmam. Hogy mi ment végül tönkre? Semmi. Pusztán megállapodtunk hogy itt most vége van. Egyszer csak eltűnt már a varázs, és nem volt igazi szerelem. Pusztán egy új dolog az életemben. Ha jól számolom olyan három-négy hónap lehetett az egész, de egyenlőre az marad a legizgalmasabb időszak az életemben. Terveztem A. -val is izgalmakat, csak arra már nem jutott idő. Sajnálom. Bár a legjobban csak azt hogy nem volt alkalmam elmondani mindent, megmutatni mindent, az igazat...
Hát igen furcsák vagyunk, ki tudja merre visz utunk. De egy a lényeg, mind végig emberek maradunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése