A nagyapám, amíg köztünk volt, minden vasárnap délután kint mesélt a parkban kicsin városunk lakóinak. Általában olyan ötvenen hallgattuk vicces történeteit. Az öreg nagyon tudott mesélni. Még kicsi voltam mikor először hallottam az esernyős gyilkos történetét.
Volt egy férfi a városban, a legtöbben nem is feltételezték volna róla hogy ő az a titokzatos gyilkos. A titka abban rejlett, hogy világosban tette. Amikor senki se várta igazán, akkor csapott le. Volt egy nagy sárga esernyője. A legtöbbször magányos nők voltak az áldozatai. Követte őket az utcán, majd egyszer csak támadott. Hosszú esernyőjét szétnyitotta, majd a nő feje fölé emelte. Így sétáltak tovább az utcán, beszélgettek. Néha négy-öt sarkot is sétáltak így. Mikor elváltak, a nő mindig boldog volt, egy csókot dobott a gyilkosnak.
Ebben állott a nagy titka a mi gyilkosunknak. Szomorúságot ölt. A nagyapám sajnos tavaly már elment, de itt hagyta nekem a már kicsit kopott, megfakult, halványsárga esernyőjét. Azóta én használom, ha esik, ha nem nyitott ernyővel járom az utakat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése