Unom már a megszürkült hétköznapi közönyt. Elegem van a világ fájdalmaiból. Pihenni akarok. Játszani akarok.
Játszani a testemmel, a lelkemmel, az érzéseimmel, a gondolataimmal. Játszani a világgal.
Tűréshatáraim teszem majd próbára.
Megnézem mennyit bír ki e földi váz.
Megtudom majd mennyire erős a lelkem.
Mennyire tudok lesüllyedni, vagy felemelkedni anélkül hogy fájna.
Meddig gondolni valakire, anélkül hogy rágondolnék.
Továbbá kíváncsi vagyok arra is, hogy meddig bírnám ki valaki mellett, érzelmek nélkül. Csupán testi boldogság. Vagy épp csak barátok. Mikor jutok el arra a pontra, amikor kiszállok.
Gyanítom ebből nem sokat értettetek. Van pár ember akinek talán mondanak valamit e sorok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése