Vas markaim között már izzik a szén. Forr a vérem. Ég a lelkem. Vele együtt izzik most a szívem, ahogy a kődarabot a helyére ejtem. Lángoló vörös és halál-fekete. A démonok üzletelnek velem. A fém réteg alatt lassan életre kel a konzervált természet. A mézbe mártott holt gyümölcs. Fehér füstje megelevenedik. erőre kap a méltó gyász tüze. Beindul a zene.
Oh, hová tettem a fejem? Kérdezi most a placebó tőlem. Ugyan, mit tud ő rólam. Ez az én ügyem. Hátradőlök a bőrfotelben. tapintása mint büszke vad akire fegyvert szegeznek. Lágy mentol járja át a testem. Hátra hajtom a fejem. Hajam a homokos partot éri. Számban a sós tenger íze. Enyhe kellemes, vanília illat. Mellkasomon forró tenyér. Fájdalmas kézlenyomat. Égetően simogat. Barna haja az arcomba csap. A tengerparton vagyok. Előttem kókuszba és pálmába csavart szépség. Az arca ismerős. Láttam már valahol. Csillogó szempár. Úgy, ahogy akkor beleégett az agyamba. A gyönyörtől, élvezettől lüktető tekintettel. Lágyan simítja végig testem. Forró tapintása felkorbácsolja bennem a régi vágyat.
Tűz ránk a nap. Simogat a szél. Útra kel egy régi szenvedély. Csak Te és Én. Izzadságcseppek futnak végig, tested nedves. Tested forró. Hívogató tekinteteddel, nem eresztlek. Boldoggá teszlek. Nem is értem mi ez.
Szemeimmel téged kereslek. Nem vagy sehol. Itthon. A fotelben, egyedül fekszek. Elmúlt a varázsa a mágikus percnek. Kialudt a szénbánya. Megavult a doh. Csak én vagyok itt. És egy őrjítő indok. Nyelveim szavakat keresnek. Füst és sóhaj. Azt súgja szeretlek. Elfogyott az erőm. Nem bírja tovább e masina. Nem is tudta soha. A réseken beszűrődő szél elfújja a maradék ködöt. Kevés.
Azt hiszem, tolok egy újabb tömést.
Kedves Szabó Erik!
VálaszTörlésKérlek fogadd szeretettel a Kreatív blogger-díjat, amit én ma neked átnyújtok. A részletekről az oldalamon olvashatsz, vagyis itt: http://gurzoklaraeniko.blogspot.com/2010/05/megleptek-egy-blogger-dijjal.html
Üdvözlettel,
hd