Úgy ahogy, de rendbe hoztam a belsőmet. Megkerestem a lelki egyensúlyom újra. Megint önmagam vagyok. Azóta különböző célokat tűztem ki amiket meg is fogok valósítani.
Elképzelhető hogy az egész nyaram a tanulásra fog elmenni, bár úgy terveztem délelőtt tanulok, a nap további része pedig majd az ismerősöktől függ.
Sajnos igen nagy szükségem lesz anyagi javak kiadására is. Néhány dolog amiért majd fizetnem kell:
-Nyelvvizsga
-Laptop
-Jogsi
-Fegyver vizsga
És még sorolhatnám, sajnos nagyon sok van.
Szóval visszataláltam önmagamba. Oda ahova nem is olyan rég érkeztem meg. Megismerkedtem egy lánnyal, legyen a neve Ő. Ahogy múltak a lázas beszélgetésekkel teli esték, úgy éreztem ahogy újra visszatér a vér az ereimbe. Írtam is egy rövidebb elvont "művet", ebben intettem végleg búcsút mindennek ami valaha a szomorúsághoz húzott. Ismét boldog voltam. Boldogított a tudat. Boldogított Ő. Pedig akkor még pasija volt. És én ezt tudtam. Egyfajta plátói önmarcangoló vonzalom alakult ki bennem. Aztán teltek múltak az idők, egyre boldogabb lettem. Éreztem újra hogy élek. Boldog voltam? Boldog.
Szóval most itt az ideje hogy rendbe hozzam a magánéletem. Még nem tudom mit kéne tennem. Szerelmes vagyok egy nőbe, aki nem is olyan rég még azt mondta szeret. És már vagy egy hónapja nem beszéltünk. Talán csak szakítanom kéne a múlttal, lezárni magamban egy újabb fejezetet. De nem tudom miért nem megy :S Valami még mindig odahúz. Valami még mindig nem ért bennem véget. Valami fáj. Valaminek történnie kéne.
Nem tudom mi van most. Nem tudom mit kezdjek magammal.
Tévedtünk. Így sokkal szarabb minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése