Domino részlet

...

Kint volt az erkélyen. Pont ahogy remélte. Egyedül állt háttal neki, szemlélte a neonfényes éjszakát. Az esti sötétség ide sosem ér el teljesen. "Ez a város nemet mond az éjszakára" Minden épület teljes színpompában, az utcákon megannyi cserebogár, erre, arra. A kései időpontról csak egy falióra tanúskodott, kismutatója már átért a legmagasabb ponton. Mögöttük kiszűrődött az amúgy csendes magányba, a mulatozók zsivaja, egy kéjes kacaj, egy nagyobb taps. Ott kint a "szabadban" csak ők ketten voltak. A nő még észre sem vette hogy társasága akadt. A férfi becsukta az ajtót, erre fordult meg a nő. Szemtől szemben álltak, egymást nézték. Megszokott kimért lépésekkel közeledett most felé. A nő visszafordult, folytatta az addigi teendőjét. Egy forró érintés a nő hideg karján. Mellette állt. Az eget kémlelte.

- Gondoltál már rá, milyen lehet szabadon szállni? - kezdte a férfi.

- Félek lezuhannék. Tulajdonképpen csak arra tudok gondolni. Jó lenne most innen kiugrani. A szél fújná az arcom. Egyre közelednék ennek az álomvilágnak a talajához.

- Nem fogsz felébredni. Itt nincs újrakezdés. Ha egyszer kiszállsz, az végleges. Nem éri meg.

- Te az égen repülsz, én a saját gondolataim szárnyát próbálom meghódítani. Egyelőre még egyikünk sem járt sikerrel.

- Nem éri meg ilyeneken törni az agyad. Hosszú út áll még előtted, nem tudod mit rejteget még az ismeretlen. Fiatal vagy még.

A nő felé fordult. Gyönyörű volt, mint mindig. A földig érő piros estélyi most kapott csak igazi szerepet a látványvilágban. Leírhatatlan gyönyör állt előtte. Az ideális női alak. Az ideális valóság. Küzdött a szavakkal, nem is próbálkozott tovább. Elmerült a csodálatos látványban. Ugyan mit kívánhatna valaki ennél többet. Percekig csak nézték egymást. Végre a férfi úgy érezte, valami gyenge hang jön ki a torkán, beszélni kezdett.

- Szeretnélek kiszakítani ebből az álomból, ahogy te hívod. Meg akarom mutatni neked a valóságot, azt ami igazán az élet. -hangja rekedtes, elhaló, többször is megköszörülte a torkát mire ismét a régi önmaga lett. - Nem garantálhatom az örök életet, de neked adnám az örök boldogságot. Oly sokat szenvedtél már eddig is e földön. Engedd hogy érted éljek. Engedd hogy boldoggá tegyelek. -közelebb húzta magához. A nő érezte a férfi forró tapintását, az erős biztos kezeket, amik odavonzották. - Az élet túl rövid ahhoz hogy mindent megmutassak neked. Mindent ami vagyok. Mindent ami szép ebben a világban. De azt a keveset amire az időmből telik, azt veled szeretném leélni. Mosolyogsz. Nagyon rég nem láttalak már mosolyogni. Nagyon rég láttalak boldognak. Nagyon rég láttalak. Arra kérlek most, hogy szakíts a múlttal. Dobd el az összes keserűségét. Már annyit szenvedtél eddig is. Neked is jár a boldogság. Érted ezt? Eljött az a pillanat amikor már nem kell többet bánkódnod, amikor végre megnyugodhatsz, boldog idők jönnek. Itt vagyok. Veled vagyok.

...