Reggeltem poet.hu -ra. Azt nem tudom van e valami értelme. Szét tudom bombázni a világhálót a saját szemetemmel. Bár most még azt se, mert átmenetileg beszart ez az opció.
Teli vagyok ötletekkel. Kisebb nagyobb novella témák. Csak le kéne őket vázolni, majdan pedig megírni. Egyelőre még nincs hozzá erőm.
Lévén egy csodagyerek, felnőttként tudós, feltaláló. Megsérül az idegrendszere, rövidmemória vesztés. Elszánt harca az idővel, a ciklikus ismétlődéssel, létrehozni a biokinetika csúcsát, egy új agyat. A mestermű viszont ráébreszti saját csapdájára. Az ő agya nem szokványos, a beültetéssel elveszne minden, amit őt önmagává tette. Megéri eldobni mindent, egy új egészséges élet reményéért?
Új gyerek került a nevelőotthonba. A szülei elvesztése, s a karambol tragédiája, a hatalmas nyomás az agyban, mind befolyásolták énjét. A néma gyermeket az egyik nővér veszi szárnyai alá. Megpróbálja meggyógyítani, szeretettel. Az emlékezés teljes hiánya megnehezíti ebben, de a végén egy nem várt, valódi áttörés jelentkezik. A mára már felnőtt férfi, még ennyi év után is tisztán emlékszik minden együtt töltött percre, mindenre ami most ehhez a sírhoz húzza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése