Sokan bírálják ezt a filmet, hogy csak egy elkényeztetett hülye gyerek álomvilága, satöbbi. Azt hiszem nekem átjött a lényeg. Megértettem miről szól. S ami a legszarabb hogy megtaláltam benne magam. Kurvára nem ezen kéne már lovagolnom. Megannyi dolog van még ezen kívül.
Megannyi amit le tudok szarni. Valahogy semmi másra nem tudok gondolni.
Ma megint voltam kondiba, valszeg reggel 8-9 között kimegyek minden reggel, aztán délután is, és ezzel meg is vagyok.
Rég nem foglalkoztam már igazán a húgommal. Pedig van egy. Ha meglenne a kocsim, elvinném valamerre, egy ilyen tesós napra. Érdekes hogy csak most jutottam el ide. Abban sem vagyok biztos hogy Krisztinek említettem e egyáltalán őt. Anita látta, még el is voltak együtt. Vajon meséltem neki róla? Szánalmas hogy ilyen dolgokon jár az eszem. Hogy egyáltalán megkérdőjelezem hogy meséltem e róla neki. Biztos csak a film hozta ki belőlem mind ezt.
Kicsit most kibuktam, ez minden. De hogy min.. Huh, ez az amit senki se tud megmondani. Én. Én igen. Én megmondtam magamnak. De utána az sírva elszaladt. Nem is láttam soha többé. Így halt ki egy részem. Talán ez a gond, hogy az már nem funkcionál, azért van mind ez. Fiatal vagyok, a sejtek még könnyen regenerálódnak. Bár azt mondják ezek sohase, de majd kiderül. Én bízok benne.
Arra gondoltam elhívom majd Andit megnézek vele egy filmet, kiviszem vele a kutyát, a többi még képlékeny, de szeretnék egy napra a bátyja lenni. Úgy igazán...
Egy szombati nap lenne, mondjuk most szombaton. Raknánk kint egy kis tüzet is. Szalonnát sütnénk, vagy valami. Sőt talán még az egyik novellámat is felolvasnám neki. Este pedig hazavinném, mert másnap megyünk templomba.
Vicc hogy ehhez egy filmet kellett megnéznem... De ismerem magam. Csak úgy sosem veszem észre a dolgokat, valami nagynak kell történnie ahhoz hogy észbe kapjak.
Remember me...
Live for the moments.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése