Hogy érzed magad barátom,
Mit tudnál mondani a holtaknak?
Térdeljünk le, mormoljunk imát?
Ők már nem szólnak, hallgatnak.
Hagyjuk hát égni a tüzet,
Nézzük a tisztító lángot.
Képes lennél emlékezni,
Milyen volt a gyönyörű álom?
Ne sírj hát barátom,
Ha száz évig élünk is.
Ne hulljanak könnyeink hiába.
Talán később elfelejtjük őket,
A ki nem mondott szent ügyünket,
A tetteket, az áldozatot amit hoztak,
De a szomorúság visszatér, mit ők okoztak.
Nézzünk hát a napba, táncoljunk a fényben?
Igyunk rá, s leszen teljes lelki béke...
Talán ha örömkönnyeink hullanának,
Nem érhetne minket utol a bánat.
Ne sírj hát barátom,
Ha száz évig élünk is.
Ne hulljanak könnyeink hiába.
Ott ahol már nem hallod a kiáltást,
Ott belül, élvezd a kilátást,
Ott nincs győzelem, elméd játszik,
Ott a bánat ül csak, fájdalom látszik.
Ne sírj hát barátom,
Ha száz évig élünk is.
Ne hulljanak könnyeink hiába.
Ne mutassuk meg gyöngeségünk a világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése