Man In Black

Legújabb ördögi terveim között szerepel, hogy Dáviddal beállunk magánnyomozónak, és a Skylineal cirkáljuk a pesti fényben úszó utcákat.

Öltönyök, sznobok, éjszakai bárok, estek, pénz, korrupció, bűn, féltékenység, szerelem...

Meg minden ami velejárója egy ilyen businnessnek.

Furcsa egy faj ez... Egyelőre még nem tudom felfogni minden egyes rezdülésüket. Ők máshogy érzékelik az időt, máshogy fogják fel a külvilágot. Ők nem érzik amit én. Én érzem.

Gyarlók. Még repülni sem tudnak...
Még sokat kell tanulniuk.

Sosem szerettem annyira Gagát. Voltak érdekes számai, de a túlzott agyonjátszás a rádióban elvette a varázsát a dolgoknak.

Ezt a számot még nem hallottam tőle, meg is fogott az elején amiről beszél.

I colored you a valentine
Struggled just to stay inside the lines
I lose my mind

I really can't believe
I lost myself again

Looking for something crazy
Beautiful love and now
I'm talking in circles again




Most pedig nem tudom mi van. Vicc hogy minden számmal lehozom magam.
Kéne már egy nő megint. Ez a sok picsa nem elégít ki :/
Túl sok az üres fej, a vágytól és gondolattól mentes érzet, egy "álvalóság" az egész. Én nem élvezem.
Már megint nem fognak meg az ilyenek. Tartósabb, értelmesebb kapcsolatra vágyok...
Once Again.

By the way: Ez sokkal kifejezőbb, és még jobban rám (nk, na érted) illik.

Ha belenézel egy lány szívébe, meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat... De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogy tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben.

Heroes, again

Ma este megnéztem egy filmet. A cím lényegtelen, maga a történet is. Egy szereplőre összpontosítok.

Nem. Ő sem fontos. Mi hát?

Hős. Igen, ez az a szó.

Mi, ki a hős, mitől lett azzá?

Nincs igazi kérdés, már mindent tudok.

Azért mégis: Hogyan ismerhetjük fel hétköznapunk szuperhőseit?

Egyszerű. Ugyanolyan átlagos embernek tűnnek mint mi magunk. Átlagos embereket kell keresnünk hogy hősökre leljünk. Talán nem is kell olyan messzire menni, hamar találunk egyet.

It's a mad world..

Como Estais Amigos v2

Hogy érzed magad barátom,

Mit tudnál mondani a holtaknak?

Térdeljünk le, mormoljunk imát?

Ők már nem szólnak, hallgatnak.

Hagyjuk hát égni a tüzet,

Nézzük a tisztító lángot.

Képes lennél emlékezni,

Milyen volt a gyönyörű álom?

Ne sírj hát barátom,

Ha száz évig élünk is.

Ne hulljanak könnyeink hiába.

Talán később elfelejtjük őket,

A ki nem mondott szent ügyünket,

A tetteket, az áldozatot amit hoztak,

De a szomorúság visszatér, mit ők okoztak.

Nézzünk hát a napba, táncoljunk a fényben?

Igyunk rá, s leszen teljes lelki béke...

Talán ha örömkönnyeink hullanának,

Nem érhetne minket utol a bánat.

Ne sírj hát barátom,

Ha száz évig élünk is.

Ne hulljanak könnyeink hiába.

Ott ahol már nem hallod a kiáltást,

Ott belül, élvezd a kilátást,

Ott nincs győzelem, elméd játszik,

Ott a bánat ül csak, fájdalom látszik.

Ne sírj hát barátom,

Ha száz évig élünk is.

Ne hulljanak könnyeink hiába.

Ne mutassuk meg gyöngeségünk a világnak.

I have a hearth that is beating

Nem is oly rég gitároztam Gabival. Próbáltam beállni végre egy normális ritmikus pengetésre. Hogy is nézett ki?
A sok fel-le között néha fellépett egy plusz hang. Egy kis ugrás ami színt vitt a monoton zúgásba.

A szív ritmusa, szokták (bár előbb találtam ki) mondani. A megszokott ritmust megtörte valami. Azóta sokkal hevesebben ver, néha kihagy, van hogy megszakad a dallam.

Hm, nem is oly rég mondhattam ilyet: "A szívemnek még új ez a frekvencia". Valami ilyesmiről van szó.
Bár már beállt a normális ütem, néha előjön egy bónusz hang, egy mellék leütés. A régi nagy sodrás utóemléke..

Remember me

Emlékezz rám (2010)

Sokan bírálják ezt a filmet, hogy csak egy elkényeztetett hülye gyerek álomvilága, satöbbi. Azt hiszem nekem átjött a lényeg. Megértettem miről szól. S ami a legszarabb hogy megtaláltam benne magam. Kurvára nem ezen kéne már lovagolnom. Megannyi dolog van még ezen kívül.

Megannyi amit le tudok szarni. Valahogy semmi másra nem tudok gondolni.
Ma megint voltam kondiba, valszeg reggel 8-9 között kimegyek minden reggel, aztán délután is, és ezzel meg is vagyok.

Rég nem foglalkoztam már igazán a húgommal. Pedig van egy. Ha meglenne a kocsim, elvinném valamerre, egy ilyen tesós napra. Érdekes hogy csak most jutottam el ide. Abban sem vagyok biztos hogy Krisztinek említettem e egyáltalán őt. Anita látta, még el is voltak együtt. Vajon meséltem neki róla? Szánalmas hogy ilyen dolgokon jár az eszem. Hogy egyáltalán megkérdőjelezem hogy meséltem e róla neki. Biztos csak a film hozta ki belőlem mind ezt.

Kicsit most kibuktam, ez minden. De hogy min.. Huh, ez az amit senki se tud megmondani. Én. Én igen. Én megmondtam magamnak. De utána az sírva elszaladt. Nem is láttam soha többé. Így halt ki egy részem. Talán ez a gond, hogy az már nem funkcionál, azért van mind ez. Fiatal vagyok, a sejtek még könnyen regenerálódnak. Bár azt mondják ezek sohase, de majd kiderül. Én bízok benne.

Arra gondoltam elhívom majd Andit megnézek vele egy filmet, kiviszem vele a kutyát, a többi még képlékeny, de szeretnék egy napra a bátyja lenni. Úgy igazán...

Egy szombati nap lenne, mondjuk most szombaton. Raknánk kint egy kis tüzet is. Szalonnát sütnénk, vagy valami. Sőt talán még az egyik novellámat is felolvasnám neki. Este pedig hazavinném, mert másnap megyünk templomba.

Vicc hogy ehhez egy filmet kellett megnéznem... De ismerem magam. Csak úgy sosem veszem észre a dolgokat, valami nagynak kell történnie ahhoz hogy észbe kapjak.

Remember me...

Live for the moments.

Everybody fails

Tömtem egyet amíg filmeztem. Nagyszerű vanília íze volt. Rég nem volt ilyen jó soha egyik se. Megbabonázott a füst. Finom, lágy, érzéki. Tökéletes volt. Már nagyon rég nem éreztem ilyet. Soha ezelőtt. Új lángra kapott bennem a szén. Gyönyörű volt. Izgalmas íz a számban. Leírhatatlan boldogság. Mintha nem is a földön lettem volna. Lebegtem. Túl jó volt.

Nem sokkal később megszenesedett a dohány. Elmúlt a varázs. Elrontottam a tömést. Kapkodtam, nem szántam rá elég időt.

És így lett vége. Már csak a filmet nézem...

If I could tear you from the ceiling
I’d freeze us both in time
And find a brand new way of seeing
Your eyes forever glued to mine.

11:35 - RETURNtixxERS: te is olyan vagy mint én.
11:35 - RETURNtixxERS: érző személy..

Where is my mind?

Már régóta nem tudok normálisan aludni. Mindig olyan dolgokat álmodok amit már nem szabad, amit nem kéne. Elmém játszik velem, mégis megteszi. Ugyanazt álmodom minden este, mindig más köpenybe bújtatva bár, de mindegyik történet ugyanoda hajt. Azt hiszem nem is kérdéses hogy hova. Csak azt nem értem miért. Hogy mi a *** van velem?

Vannak dolgok amiket nem tehetek meg, amikre csak gondolni lehet. Bár én gondolni se mertem, én hagytam ott lebegni az üresség, a csend, a tudatlanság árnyékai között, egymagában. Hosszú idő telt el, és már azt se tudom hogy mi volt az a végső esemény ami mind ezt kiváltotta. Aztán telt az idő, és még mindig telt. Én pedig hagytam hogy ezt mind megtegye velem az idő, hogy csak így folyjon el ujjaim között. Egy homokszem csúszik ki kezeim közül, egy újabb végzet zuhan le a mélybe. Fiatal kezeimben még megannyi szem, megannyi lehetőség, miért nézünk hát mindig arra ami elmegy, aminek vége?

Emberek vagyunk. Talán ez lehet az oka. Az hogy nincs ok. Én aki mindent rendszerekben lát, egy racionális lény, most meghazudtolja magát, szembefordul hitével. Na erre mit mondjak. Nem lehet mondani semmit.

-Nagyon hiányzol... *snip*

De ennyi. Túl kell lépni. Konkrétan már túl is léptem, ha azt nézzük hány nőt fektetem meg azóta, de egyik sem volt jó. Szimplán nem éreztem közben azt amit kéne. Ez megint egy olyan mélypont lesz mint anno Anita előtt, de nem érdekel, valahogy majd csak kimászok belőle. "Egyedül fogom megoldani" :/


Az mondjuk zavar hogy minden a tudtom nélkül történ(t)nik, hogy én nem tudok semmiről, de már házak égnek, emberek ölik egymást, amíg páran jót nevetnek hatalmuk teljén. Persze nem sok értelme van másokat hibáztatni az el nem követett bűneikért, mindenki szent, csak én nem. Nem is leszek soha. Ilyen áron nem éri meg...

This is how the story went
I met someone by accident
That blew me away
That blew me away

It was in the darkest of my days
When you took my sorrow and you took my pain
And buried them away, you buried them away

And I wish I could lay down beside you
When the day is done
And wake up to your face against the morning sun
But like everything I've ever known
You'll disappear one day
So I'll spend my whole life hiding my heart away


You dropped me off at the train station
Put a kiss on top of my head
You watched me wave
Watched me wave
Then you went on home to your skyscrapers
Neon lights and waiting papers
That you call home
You call it home

And I wish I could lay down beside you
When the day is done
And wake up to your face against the morning sun
But like everything I've ever known
You'll disappear one day
So I'll spend my whole life hiding my heart away


I woke up feeling heavy hearted
I'm going back to where I started
The morning rain
The morning rain
And although I wish that you were near
That same old road that brought me here
Is calling me home
Is calling me home

And I wish I could lay down beside you
When the day is done
And wake up to your face against the morning sun
But like everything I've ever known
You'll disappear someday
So I'll spend my whole life hiding my heart away
And I can't spend my whole life hiding my heart away

Mad worldv2

Tévedtem, tök egyszerű volt a kotta :D
Remélem tesómat is fogja érdekelni, ott hagytam neki, hátha megtanulja.