Szemedben a hajnal csillog, ég a vágytól,
Képtelenek vagyunk elszakadni az ágytól.
Őrizem a szemed, benned szabadabbá válok,
Egy darabot talán a szívembe zárok.
Tépjen szét a forró szenvedély, s tova szálljon,
Ha majd reggel odébb kell állnom.
Elégedj meg titkaimmal, mindent tudni akarok rólad,
S legyen elég a számom.
Őszinte leszek hozzád, mert fáj az igazság,
Mert kell hogy fájjon.
S majdan vissza-vissza térek, ha fázom,
Mert nálad hagytam, s te őrizted álmom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése