Semmiért Igazán

Talán rettenetes, nem hiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életünk legyen
Öngyilkosság, és mégsem az.
Leszarom én, hogy a modernek,
Vagy a törvény mit követelnek.
Itt maga ura a rab,
Mert odakint
Én nem tudok örülni, csak
A magam törvénye szerint.

Nem lehetsz enyém, míg magadé vagy
Addig nem is szeretsz
Míg hitelt szavamnak
keresnél, teher is lehetsz.
Fogadd meg, ha fáj is, nekem
nem kell más: Semmiért Igazán!
Önzők vagyunk, s harcolunk
Minden másért.
Mindent akarok, lelked
Eszközömmé váljék.

Beleuntam az emberiségbe,
Elfáradtam nagyon,
Mégis kívánlak, meglehet,
De hitem már rég elhagyott.
Hogy a testem széttépő gyanakvást
Elcsábítsd, már nem tudok mást,
Mutasd meg hogy az alázat,
És áldozat
Majd örömet hoz a világnak,
S te a kedvemért, megtagadod azt.

Mert amíg kell csak egy pár perc
A szakadék szélén,
Míg a veszélyre gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy mint a kő zuhan,
Halott, és akaratlan.
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Akár idegen is lehetnél.
Addig hozzám sincs közöd.

Ki törvénnyel él, szeretőnek
Még jó lehet.
Törvények nélkül mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha nem akarom,
Ne élj, ha kikapcsolom.
Ne sírj, ne félj, érzéseim
Börtönét ne keresd.
Majd én elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megszeresd.