Semmiért Igazán

Talán rettenetes, nem hiszem,
Ami a valóságból kimaradt.
Ha szeretsz életünk legyen
Öngyilkosság, míg elszakad.
Nem érdekel, hogy a vének
Rólunk a boltban mit beszélnek.
Itt maga ura a vad,
Mert odakint
Én nem tudok élni, csak
A magam törvénye szerint.

Beleuntam az emberiségbe,
Elfáradtam nagyon
Mégis kívánlak, meglehet,
De hitem már rég elhagyott.
Hogy a testem széttépő gyanakvást
Elcsitítsd már nem tudok mást,
Mutasd meg hogy az alázat
És áldozat
Majd örömet hoz a világnak,
S te kedvemért megtagadod azt.

Nem lehetsz enyém még magadé vagy,
Addig nem is szeretsz.
Amíg hitelt szavamnak
Keresnél, teher is lehetsz.
Fogadd meg, ha fáj is, nekem
Nem kell más: Semmiért Igazán!
Önzők vagyunk, s harcolunk
Minden másért,
Csak egyet akarok, lelked
Eszközömmé váljék.

Mert amíg kell csak egy pár perc
A szakadék szélén,
Míg a veszélyre gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy mint a kő zuhan
Halott és akaratlan,
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Akár idegen is lehetnél,
Addig hozzám sincs közöd.

Ki törvénnyel él, szeretőnek
Még jó lehet.
Törvények nélkül mint az állat,
Olyan légy hogy szeresselek.
Mint a nap, ha nem akarom,
Ne élj, ha eltakarom.
Ne sírj, ne félj, érzéseim
Börtönét ne keresd.
Majd én elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megszeresd.

Szeretők

Szemedben a hajnal csillog, ég a vágytól,
Képtelenek vagyunk elszakadni az ágytól.
Őrizem a szemed, benned szabadabbá válok,
Egy darabot talán a szívembe zárok.
Tépjen szét a forró szenvedély, s tova szálljon,
Ha majd reggel odébb kell állnom.
Elégedj meg titkaimmal, mindent tudni akarok rólad,
S legyen elég a számom.
Őszinte leszek hozzád, mert fáj az igazság,
Mert kell hogy fájjon.
S majdan vissza-vissza térek, ha fázom,
Mert nálad hagytam, s te őrizted álmom.

Semmiért Igazán

Talán rettenetes, nem hiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életünk legyen
Öngyilkosság, és mégsem az.
Leszarom én, hogy a modernek,
Vagy a törvény mit követelnek.
Itt maga ura a rab,
Mert odakint
Én nem tudok örülni, csak
A magam törvénye szerint.

Nem lehetsz enyém, míg magadé vagy
Addig nem is szeretsz
Míg hitelt szavamnak
keresnél, teher is lehetsz.
Fogadd meg, ha fáj is, nekem
nem kell más: Semmiért Igazán!
Önzők vagyunk, s harcolunk
Minden másért.
Mindent akarok, lelked
Eszközömmé váljék.

Beleuntam az emberiségbe,
Elfáradtam nagyon,
Mégis kívánlak, meglehet,
De hitem már rég elhagyott.
Hogy a testem széttépő gyanakvást
Elcsábítsd, már nem tudok mást,
Mutasd meg hogy az alázat,
És áldozat
Majd örömet hoz a világnak,
S te a kedvemért, megtagadod azt.

Mert amíg kell csak egy pár perc
A szakadék szélén,
Míg a veszélyre gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy mint a kő zuhan,
Halott, és akaratlan.
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Akár idegen is lehetnél.
Addig hozzám sincs közöd.

Ki törvénnyel él, szeretőnek
Még jó lehet.
Törvények nélkül mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha nem akarom,
Ne élj, ha kikapcsolom.
Ne sírj, ne félj, érzéseim
Börtönét ne keresd.
Majd én elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megszeresd.