A halál rokona vagyok, rossz helyre születtem,
Angyalként kihalt a táj, csupasz, kietlen.
Körülöttem néma szobrok, csak forgolódnak,
Nem sejtik, amit már régóta tudnak.
Szemébe nevetek Lucifernek, de végig kell néznem,
Már várom, magam előtt látom, ahogy eljön értem.
De addig is, míg vánszorog a kínzó halál,
Egy angyal keres téged, s egyszer megtalál.
Évek múltak, hogy tollam szegték, de lebegek,
Erőm teljében érj, akkor mindent megteszek.
Lángoló testemmel téged is felperzsellek
Utoljára még egyszer, a mennyekbe emellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése