Irónia

Ma megöltem magam,
S én végig néztem.
Csendben halgattam
Míg elfojt a vérem.

Nem ugrottam le,
Csak szálltam.
Nem pont olyan lett
Amit vártam...

Mellettem a porban

Figyelj most kérlek, mesélek valamit.
Maradj most csendben, s dobj egy cigit.
Elmondok egy titkot, mit apám mesélt.
Elmondom hogy volt, miről senki sem beszélt.

Zsúfolt pesti utcán, jaj nézni nem tudom,
Hogy hajt most át, tank a csontokon.
Ablakból látom, hogy folyik el az élet.
Remélem érted, miről mesélek...

Az út is felbőg, láncok súlya nyom.
Barátom vére, folyik le arcomon.
Csecsemő a porban, nevét most hagyta el.
Egy egyen férfi, ólommal altat el.

Sírok még most is, anyám ringat el.
Bújok még most is, simogat kezeivel.
Ott fekszik ő is, mellettem a porban.
Tágra nyílt szemei suttogják...

refr:
Az út is felbőg, rabláncok súlya nyom.
Testvérem vére, folyik le arcomon.
Ott fekszik ő is, mellettem a porban.
Vérben úszva súgja, mi vár rá a pokolban.